leérettségiztem

június 18, 2008 at 11:15 de. (Uncategorized) ()

durva ezt így kimondani, de végeztem. soha többet gimi.. fura is, de azért már örülök, hogy vége van. reggel, amikor felkeltem, megint eszembe jutott, hogy érettségi, de aztán gyorsan megnyugodtam, mert rájöttem, hogy az tegnap volt. az elmúlt 5-6 hétben mindig fenyegetett a háttérben a mumus, hogy még hátra van az utolsó magyar és törifelelet.. ma háromkor lesz a biziosztás. meg sem érdemlem a kitűnő eredményt.  annak viszont örülnék, hogy ha felvennének. bár ha nem sikerül, már így is van tervem: elmegyek szakácsnak. és ez nem vicc, mert tényleg érdekel. és van sok okj-s tanfolyam, ami pesten indul. egyéves képzés, utána újra felvételizek.

este bankett. várom már, nem nagyon volt ilyen, hogy az egész osztály együtt lett volna. max egyszer-kétszer osztálykiránduláson. kivasaltam szépen a ruhám, meg utoljára a matrózblúzt.

most várom attist, hogy jöjjön értem..

Permalink Vélemény?

kazimiri

június 1, 2008 at 6:59 du. (Uncategorized)

érdekes lesz jövőre nélkületek…

Permalink Vélemény?

segítség

május 30, 2008 at 2:03 du. (Uncategorized) ()

úgy döntöttem, hogy ezeket közzé teszem. nagyját én írtam, anyu javítota őket. remélem tudjátok hasznosítni!

jó felkészülést!

p

Permalink 1 hozzászólás

nyelvtan tételek No.3.

május 30, 2008 at 1:56 du. (Uncategorized)

A mellérendelő összetett mondatok tartalmi-logikai viszonyai

A mellérendelő összetett mondat tagmondatai, mondategységei között tartalmi, logikai viszony van, nem pedig grammatikai. A tagmondatok grammatikailag egyenlő értékűek, azonos szinten helyezkednek el (nem úgy, mint az alárendelő mondatoknál). Fajtáit a tagmondatok közötti tartalmi, logikai viszonyról nevezzük el kapcsolatos, ellentétes, választó, következtető, magyarázó mellérendelésnek.

1. kapcsolatos mellérendelés esetén a tagmondatok tartalma között térbeli vagy időbeli egymásutániságot kifejező, egyszerű összefüggés van. Kötőszók: és, meg, is, sőt, nemcsak-hanem, egyrészt-másrészt

2. ellentétes mellérendelés kötőszavai: azonban, ellenben, pedig, de, csakhogy, mégis

3. választó mondatok tagmondatai különféle lehetőségeket tartalmaznak, amelyek közül választani lehet. Kötőszavai: vagy, akár-akár

4. következtető utótagú mondatok második tagmondata az elsőben foglaltaknak okozatát, következményét fejti ki. Kötőszavai: ezért, így, tehát, ennélfogva

5. magyarázó mondatok második tagmondata az elsőben foglaltak magyarázatát adja az okadó magyarázó mondatokban. A kifejtő magyarázó mondatokban az első tagmondatban foglaltakat más formában ismétli meg, pontosítja, részletei a második tagmondat. Kötőszavai: hiszen, mivel, ugyanis, tudniillik, úgyis, vagyis, illetve, mégpedig

A mondat szintagmatikus szerkezete

A mondat a beszéd legkisebb egysége. A szövegbe a kohézió eszközeivel beszerkesztett, önmagán belül pedig nyelvtani szabályok szerint megszerkesztett, zárt egység. A teljes tagolt mondatban a szavak (mondatrészek) logikai viszonyban és/vagy nyelvtani, szerkezeti kapcsolatban állnak egymással, szószerkezeteket, idegen szóval: szintagmákat alkotnak. A szintagmák fajtái a mondatrészek közötti különböző kapcsolatok szerint jellemezhetők:

1. Hozzárendelő szintagma

– a legfontosabb, a mondat jelentésbeli és szerkezeti magját képező nyelvtani szerkezet: az alany-állítmány viszonya. Pl.: Az érettségiző felel.

- a tagok egyenrangúak, fő mondatrészek, kölcsönösen feltételezik egymást

- egyeztetjük őket számban, személyben

- a mondat első szintjén állnak

(Egyes nyelvtani felfogások szerint a hozzárendelő szintagma is alárendelt viszony, méghozzá alanyi alárendelés, mert az Á-nyal lehet kérdezni az A-ra.)

2. Alárendelő szintagma

- tagjai között alá-fölérendeltségi viszony, mondatrészi függés van

- alaptagja mindig felsőbb szinten áll, meghatározó tagja egy szinttel lejjebb

tanulok alaptag

a szobában meghat. tag

- az alaptaggal mindig kérdezhetünk a meghatározó tagra

- fajtái: ahányféle mondatrész van: tárgyas, határozós, jelzős Pl.: könyvet olvas, szépen énekel, okos lány

3. Mellérendelő szintagma

- a halmozott mondatrészek közti tartalmi-logikai viszony

- egymástól nem függenek szerkezetileg, de közös alaptaghoz kapcsolódnak

- a mondat bármely szintjén előfordulhat, az Avagy Á is lehet eleve halmozott - Pl. Gyuszi és Anna (sétál.) Itt Gyuszi – Anna mellérendelő szintagma

- azonos szinten állnak

- köztük a logikai viszony lehet kapcsolatos, ellentétes, választó is (elméletileg következtető és magyarázó is, de a gyakorlatban ilyen ritkán fordul elő)

Pl.: Kenyeret és sajtot (eszik)

Okos, de csúnya (gyerekeket is kell szeretni.)

A kéket vagy a sárgát( választod?) ~

4. Álszintagma egy valódi jelentéssel bíró és egy viszonyszóból álló szerkezet

- alakilag két szó, de egy mondatrésznek számít, mert jelentése egy szó értékű (a viszonyító elem jelentése csak járulékos, nem önálló), ezért együtt elemezzük a valódi szóval

-ilyenek: névelős névszó, névutós névszó, igekötős ige (ha külön áll), segédigés szerkezet

Pl.. Az asztal(asztal) alatt bújtak el. Pistáék tanulhattak volna.

5. Ha több szerkezetes szintagma van a mondatban, szószerkezetcsoportok jönnek létre:

a) szószerkezetlánc – alá-alá-alárendelők egyre lejjebb a mondat szintjein

Pl.: megnéztem

táskáját

a lány

szomszéd

b) szószerkezetbokor – egy alaptaghoz azonos szinten több bővítmény kapcsolódik

olvasok

a szobában hangosan könyvet

A nyelv mint jelrendszer

A jel olyan látható, hallható, érzékszerveinkkel felfogható fizikai jelenség, mely az észlelője számára többet vagy mást jelent, mint ami a megjelenéskor felfogható. Bármilyen jelenség lehet jel, ha az valaki számára jellé válik, jelként működik és jelként fogják fel

Ø a jelet használó csoport által elfogadott jelentése van

Ø konvención (közmegegyezésen) alapul (pl. közlekedési táblák)

v a jelek sohasem egymagukban vannak jelen, hanem egy jelrendszer tagjaként és egy jel lehet több jelrendszer tagja is

v a jelrendszerek gyakran kiegészítik egymást (pl. nyelvi-nem nyelvi)

v önmaguknál többet jelentenek

A jelek csoportosítása:

Ø mesterséges: közlési szándékkal jön létre (nyelvi jelek)

Ø természetes: közlési szándék nélkül jön létre (pl. füst, bűz)

A jelek fajtái:

Ø szimbólum (jelek többsége, jelölő és jelölt közt nincs valós összefüggés, megállapodás, hagyomány alapján értelmezhető) pl. nyelvi jelek, zászló

Ø ikon (képszerű viszony, tényleges hasonlóság idézi fel a jelöltet, pl. hangutánzó, hangulatfestő szavak, közlekedési táblák képei, )

Ø index (kapcsolatban, érintkezésben van az adott jelenséggel, útburkolati jelek)

A jelek funkciói:

Ø tájékoztatás

Ø felhívás

Ø figyelmeztetés

JEL ——-JELTÁRGY

\ \

Jelölő Jelölt Valóság

˛/ \

Hangsor Fogalom

A nyelv olyan elemeknek és szabályoknak az összesége, amelyből a kommunikáció során szöveget alkotunk

Ø jeleket (nyelvi és nem nyelvi) használunk – így a nyelv is jelrendszer

Ø a valóságra, egy adott jeltárgyra használják a jeleket és a nyelv is jelölőből(hangsor) és jelöltből(fogalom) áll, s az adott beszédhelyzetben utal a jeltárgyra

A nyelvi jelelemek és jelek hierarchikus struktúrát alkotnak

v a hangok (fonéma) nem bírnak önálló jelentéssel, ezért őket nem soroljuk a nyelvi jelek közé→belőlük épülnek fel a morfémák és a lexémák, ezért jelelemnek nevezzük őket, jelentés-megkülönböztető szerepük van

v morféma (szóelem): a legkisebb jelentéssel bíró nyelvi jel

Ø két típus:

§ tőmorfémák (fogalmi- és viszonyjelentéssel bírnak)

§ toldalékmorfémák (csak viszonyjelentés)

v lexéma (szó)

v szintagma (szószerkezet)

v mondat

v a nyelvi jelekhez több jelentés is fűződhet (azonos alakú, többjelentésű szavak)

v egy fogalmat többféle jellel is jelölhetünk (rokon értelmű fogalmak)

v A nyelv változó jelrendszer

· A nyelv minden eleme változhat, ám vannak változékonyabb (szókészlet) és kevésbé változékony elemei(nyelvtan); pl. munkásőr szavunk elavult

· A nyelvi változások öntörvényűek és önkényesek (a szociolingvisztika fedezte fel, hogy a nők és a fiatalok hajlamosabbak a nyelvi újításokra)

Permalink Vélemény?

nyelvtan tételek No.2.

május 30, 2008 at 1:54 du. (Uncategorized)

A szövegösszetartó erők

Egész életünkben szöveget alkotunk, azaz kommunikálunk. A szövegeket azért hozzuk létre, hogy közöljünk vele valamit. Tehát a szöveg a kommunikáció eszköze. A szöveg célja és tartalma: az üzenet, közlemény. Funkciója pedig a tájékoztatás, a személyes tartalmak kifejezése és a hallgató befolyásolása.

A szöveg a nyelvi egységek csúcsán helyezkedik el, a nyelv és a beszéd legnagyobb egysége. Több mondatból áll, melyeket bonyolult összefüggések, láncolatok tartanak össze. Jellemzi a szerkesztettség, és az elemek közötti összetartó erő. Ez a szöveg legfontosabb sajátossága: a szövegelemek összekapcsoltsága, azaz a szövegösszetartó erő vagy szövegkohézió.

A szöveg egészét összetartja a cím, a téma megjelölése is; a mondatokat pedig a nyelvtani és a jelentésszintű kapcsolóelemek.

Nyelvtani kapcsolatok: utalások, kötőszók, nyelvtani viszonyítóelemek (ragozás, jelezés, egyeztetés, fokozás), névmásítás

Jelentésbeli kapcsolóelemek: ismétlés, szószerkezetek, ok-okozati viszonyok, logikai elrendezés (ellentét, párhuzam, időrend)

A szöveg egészére vonatkozó, tágabb tartalmi kapcsolatok összetartó erőit globális kohéziónak nevezzük. A szövegegységek (a mondatok) láncszerű összekapcsolása, megszerkesztettségét, zártságát adó összetartó ereje a lineáris kohézió.

A szövegkohézió és a külső valóságra vonatkozó elemek alkotják a szöveg témahálózatát. A szöveget körülvevő külső, nem nyelvi összetevők (pl. metakommunikáció, beszédhelyzet, adó-vevő személye, stb.) a szövegben föltárható belső kapcsolatrendszerrel együtt alkotják a kontextust.

A társadalmi nyelvváltozatok

- Anyanyelvünket kisebb-nagyobb nyelvi közösségekben (csoportokban) használjuk. A csoportok nyelvhasználata kis mértékben eltér egymástól. Ezeket hívjuk nyelvváltozatoknak. A nyelvváltozat nem önálló nyelv, hanem nemzeti nyelvünk rétegződése.

- Nemzeti nyelv: a hivatalosan elfogadott állami nyelv, a nemzeti egységet alkotó nép számára mindenütt érhető, egységes szabályok alapján leírt nyelv – Változatai:

§ köznyelv – igényes, egységes beszélt nyelvi norma (sztenderd) – a kulturált társalgás, közélet, média nyelve

§ irodalmi nyelv – a köznyelv írott változata – a hivatalos iratok, tudomány, sajtó nyelve

§ (regionális köznyelv – egyes területeken a helyi nyelvjárási sajátosságokkal rendelkező köznyelv)

- A rétegződés két fő iránya:

§ Területi (vízszintes) tagolódás: nyelvjárások (dialektusok)

§ Társadalmi, szociológiai (függőleges) tagolódás: rétegnyelvek, csoportnyelvek (szociolektusok)

A társadalmi nyelvváltozatokat összefoglaló nevén szocioelektusoknak nevezzük. A nyelv függőleges tagolódását az iskolai végzettség, a foglalkozás, a munkahely, a kortárscsoport, a szabadidős tevékenységek alakítják. Az ide tartozó nyelvváltozatokat magyarul csoportnyelveknek is nevezhetjük. Vagy is a csoportnyelvek társadalmi rétegek, azonos vonásokkal rendelkező csoportok közös nyelve – főként szókincsben, mondat- és szövegszerkesztésben térnek el egymástól. Ezek között külön egységet képeznek a :

§ Szaknyelvek: egyes foglalkozások, tudományágak sajátos szókincsével rendelkező nyelvváltozatok – jellemző rájuk a szakszókincs (terminológia) – pl. winchester, katalizátor, flambíroz, olajszűrő, silózás

§ Hobbinyelvek: adott szabadidős tevékenységhez kötődő szókincs

§ Életkortól, életmódtól függő rétegnyelvek: ifjúság nyelve, diáknyelv, gyermeknyelv, katonanyelv, politikai nyelvhasználat – pl. dekkol, gáz, ciki, doga, töri, csecse, pápá

§ Argó vagy tolvajnyelv: bűnözők nyelve – célja, hogy a kívülállók ne értsék – gyakran használja a köznyelv szavait más jelentésben (mackó=páncélszekrény, rongy=ezer; buli=bűntett)

§ Szleng: az argó mindenki által használt, enyhébb változata – alacsonyabb igényszintű bizalmas nyelvhasználat (dumál, csaj, kaja, begőzöl)

§ Politikai: politikusi szakembergárda használja (kultuszminiszter, közjogi méltóág, politikai államtitkár)

- Mindenkinek van saját, egyéni nyelvváltozata, mely több csoportnyelv, a saját nyelvjárás vagy regionális nyelvváltozat, és az egyéni szokások alapján alakul ki. Egy családra is lehet jellemző saját családi nyelvváltozat.

A területi nyelvváltozatok

- Anyanyelvünket kisebb-nagyobb nyelvi közösségekben (csoportokban) használjuk. A csoportok nyelvhasználata kis mértékben eltér egymástól. Ezeket hívjuk nyelvváltozatoknak. A nyelvváltozat nem önálló nyelv, hanem nemzeti nyelvünk rétegződése.

- Nemzeti nyelv: a hivatalosan elfogadott állami nyelv, a nemzeti egységet alkotó nép számára mindenütt érhető, egységes szabályok alapján leírt nyelv – Változatai:

§ köznyelv – igényes, egységes beszélt nyelvi norma (sztenderd) – a kulturált társalgás, közélet, média nyelve

§ irodalmi nyelv – a köznyelv írott változata – a hivatalos iratok, tudomány, sajtó nyelve

§ (regionális köznyelv – egyes területeken a helyi nyelvjárási sajátosságokkal rendelkező köznyelv)

- A rétegződés két fő iránya:

§ Területi (vízszintes) tagolódás: nyelvjárások (dialektusok)

§ Társadalmi, szociológiai (függőleges) tagolódás: rétegnyelvek, csoportnyelvek (szociolektusok)

- Nyelvjárások: a vidékiek is ismerik a köznyelvet és az irodalmi nyelvet, de többnyire a szűkebb lakóhelyükön jellemző nyelvjárást beszélik

- A magyar nyelvjárások nem térnek el jelentősen egymástól, minden magyar anyanyelvű ember ért minden magyar nyelvjárást.

- Eltérések: főképpen a kiejtésben, hangtanban, hangképzésben jelennek meg, kis mértékben a szókincsben (de ez sem okoz problémát a megértésben)

- Jellemző kiejtésbeli sajátosságok:

§ Dunántúli nyelvjárás: hosszú magánhangzók rövid ejtése (viz, elött)

§ Nyugati nyelvjárás: kettőshangzók (vuót, niez)

§ Déli nyelvjárás: őzés (embör, gyerök)

§ Palóc nyelvjárás: rövid á használata az a helyett (kåpå, mådár)

- Egyes szavak, kifejezések nem ismertek minden területen – pl: kolompér, pityóka (burgonya); csöröge (fánk); tata (nagyapa)

A zeneiség eszközei a szépirodalomban

A szöveg hangzásával is hat ránk. Bár a hangoknak önmagukban nincs jelentésük, de van esztétikai hatásuk, kifejezőerejük. Sok művészi szövegben – különösen a versekben – a hangok kettős szerepet tölthetnek be. A szavak építőköveiként szinte észrevétlenek, de szerepet kapnak a mondanivaló gazdagításában, többlettartalmak kifejezésében is.

A hangokkal a szövegben érzelmeket, különböző hatásokat fejezhetünk ki. Ezt a hatást, kifejezőerőt hangszimbolikának nevezzük. A művészi felhasználás lehetővé teszi, hogy érzékeltesse az író, költő lelkiállapotát, vagy kifejezzen valamilyen hangulatot, szerepük a mű gondolatainak kiemelésében van. Ha a hangzók valamely hangtulajdonságukkal ismétlődnek, kialakulhat a szöveg jellegzetes stilisztikai többletjelentése. Pl. a csak magas magánhangzók vidámabb, könnyedebb hatást „Gondolatim minden reggel,/Mint a fürge méh, /Repkedtek a friss meleggel /Rózsáim felé. /Egy híjját esmértem /Örömimnek még…”, míg a csak mély magánhangzók elégikusabb, nyugodtabb hangulatot keltenek „..nyugosznak a vadak / lankadt állal hevernek / ágyán a hűs avarnak…”. A zöngés mássalhangzók kellemesebb, míg a zöngétlenek ridegebb érzést keltenek „Trombita harsog, dob pereg, / Kész a csatára a sereg!”

A szöveg hanghatását erősíti az is, ha ugyanaz a hang ismétlődik a szavak elején. Ezt a jelenséget betűrímnek, vagy alliterációnak nevezzük. Barlangjában belől bömböl a mord medve…

A versben a rím is fokozza a zeneiséget. A sorvégi hasonló hangzású hangok összecsengése valamilyen hangulatot kelt, összekapcsolja a rímelő szavakat jelentésében, ezáltal erősíti, módosítja a szöveg jelentését.

A szöveg zenei hatását fokozza a ritmus is. A gyors mozgást pl. a rövid szótagok sugallják. (ürge- fürge- szalad)

Különleges hatása van annak, ha a sor végén nem ott törjük meg a versmondatot, ahol ezt a természetes tagolás kívánná. Ennek a sorvégi áthajlásnak, enjambement-nak a szerepe a szövegkörnyezettől függően lehet a gondolat megszakítása, továbblendítése, esetleg feszültségkeltés.

Nagy kifejezőerejük van a szövegben a hangutánzó és hangulatfestő szavaknak is. Mivel hangalakjuk is felidézi vagy sejteti a szavak jelentését, képzeletmozdítók, hatásosak. Az emberi hangot utánzó szavak sokat elárulnak az ember kedélyéről, hangulatáról. A hangulatfestő hangoknak hasonló funkciójuk van, hangalakjukkal felidézik a fogalom jelentését, annak hangulatát.

A hanghatások mindig az adott szövegben érvényesülnek. A leghatásosabb hangzású szó is elveszti stílusértéket, ha a szövegből kiemeljük. A hangszimbolika tehát mindig alkalmi és konkrét. A hangzó szöveg egészének hatását a mondatfonetikai és a szövegfonetikai eszközök is fokozzák.

Az érvelés műfajai – bizonyítás, cáfolat, az érvtípusok

Hétköznapi életünkben is gyakran előfordul, hogy befolyásolni próbálunk másokat, illetve, hogy mások próbálnak bennünket befolyásolni. A meggyőzés a befolyásolási szituációk jellegzetes típusát alkotja. A közlés szándéka szerint ilyen esetben a szövegek az elemző-meggyőző szövegfajta körébe tartoznak. A meggyőzés vagy rábeszélés nem más, mint „a partner vagy a hallgató befolyásolása, elmozdítása eredeti gondolataihoz, szándékaihoz ismereteihez képest”. A meggyőzés tehát azt a szándékot jelöli, hogy „el akarjuk érni a partnerünknél, hogy megértse, elfogadja, jónak tartsa az elgondolásunkat, olyannyira, hogy ennek eredményeként melléje álljon, sőt, ha szükséges, ezután képviselje is”.

Ha két beszélő fél eltérő véleménnyel rendelkezik egy témáról, akkor az erről folytatott kommunikációt vitának nevezzük. Az élet minden területén előfordulhat a vita: családban, iskolában, utcán, a közélet minden területén (parlament). A vita lehet nyilvános vagy magán jellegű. Célja: megvédeni saját álláspontunkat, megcáfolni a másik fél érveit.

A klasszikus retorika szerint a beszéd jelentős részét az érvelés és a cáfolat képezi.

Az érv: meggyőződésünk bizonyítására, illetve mások megállapításainak cáfolására felhasznált tény, bizonyíték vagy körülmény. Az érvelés: érvek felhasználása az igazság bizonyítására. Az érvelésnek nem az a célja, hogy legyőzzünk, hanem az, hogy meggyőzzünk másokat, és az együttgondolkodással közelebb jussunk az igazsághoz.

A kifejtett érv felépítése:

— Tétel: Egy következtetés megfogalmazása.

Bizonyíték: A következtetés előzményei, magyarázatai.

Összekötő elem tétel és bizonyíték között: Logikai összekötő kapocs. (Ha egyértelmű a tétel és bizonyíték közötti összefüggés, akkor el is hagyható. Ekkor az érv csak kéttagú.)

Az érvek fajtái:

  • Meghatározásból levezetett érv – ha a véleményünkről  akarjuk meggyőzni a hallgatóságot, pontosan körülhatárolt fogalmakat kell használnunk. A jó meghatározás (definíció)  követelménye, hogy a fogalom és a meghatározás felcserélhető legyen egymással anélkül, hogy ez félreértést okozna.
  • Ok-okozati összefüggésből származó érv- már a kisgyerekek is úgy kezdik az ismerkedést a világgal, hogy mindennek megkérdezik az okát. A felnőttek is szívesebben fogadnak el olyan érvet, amely nemcsak a következményt fogalmazza meg, hanem a kiváltó okokat is kutatja.
  • Körülményekből levezetett érv – előfordul, hogy úgy magyarázzuk meg egy rossz cselekedetünket, hogy a körülményeket hibáztatjuk. A bírósági védőbeszédekben is gyakran magyarázzák a bűnös tettét szomorú gyermekkorával, reménytelen helyzetével
  • Összehasonlításon alapuló érv – igen hatásos érv az, amely valamilyen összehasonlítást használ fel egy tétel bizonyítására. Azt kell előzetesen végiggondolni, hogy valóban fennáll-e a hasonlóság.
  • Ellentéten alapuló érv – ha azt akarjuk bizonyítani, hogy pl. vidámnak lenni jó dolog, sőt egészséges is, akkor elegendő bizonyítani az ellenkezőjét is.
  • Általános-egyes elvén alapuló érv – gyakran alkalmazzuk azt az érvelési módot, hogy az általánosra hivatkozunk, ezzel magyarázzuk valamelyik cselekedetünket.
  • Valószínűségen alapuló érv – Egy állítást úgy próbálunk meg cáfolni, hogy a valószínűségre hivatkozunk.
  • Bizonyítékokból származtatott érv – állításunk igazságának alátámasztására bizonyítékul fölhasználhatunk: tényeket, statisztikai adatokat, kutatási eredményeket, összegző értékeléseket, jelentéseket.

Az érvelés módszerei

  • Indukció: egyedi esetekből, tényekből indulunk ki, és ebből vonjuk le az általánosító következtetéseket, az egyestől jutunk el az általánosig.
  • Dedukció: a tételmondattal kezdjük, először állításunkat tétel formájában fogalmazzuk meg, majd ebből következtetéseket vonunk le egyes esetekre vonatkozóan, az általánostól haladunk az egyes felé.

Bizonyítás

Az érvelés legfontosabb része. Álláspont igazságának bizonyítása

Összegyűjtött adatok

Törvények, szabályok

Tanúk, tapasztalat, megtörtént események, példák

Bizonyítékok

segítségével. Ezek után következtetéseket vonhatunk le.

A cáfolat

Az érvelés része a cáfolat is. Ahhoz, hogy eredményesen és tisztességesen cáfolhassuk mások érveit, meg kell ismernünk és meg kell értenünk azokat, csak így tudjak megtalálni az érvelésük gyenge pontjait. Bírálnunk csak az érveket szabad, soha sem az ellenfél személyét. Bírálhatjuk például a források megbízhatóságát, a fogalmak meghatározásának pontatlanságát, az egyoldalú megközelítésmódot, a bizonyítékok hiányát vagy nem elegendő voltát, az érvek egyoldalúságát stb.

Az elrendezés és hatáskeltés retorikai eszközei

A hatásos meggyőzésnek nem csak nyelvi tényezői vannak. Arisztotelész szerint a szónok meggyőző ereje lehet

· logikai (logosz), ez érvekből szárma­zik

· etikai (ethosz), ami a beszélő személyiségéből sugárzik

· érzel­mi (pathosz), mert valamilyen érzelmet a beszéd és a beszélő kivált a hallgatókból

A meggyőző közlésnek határozott célja van: cselekedtet, vélemény- vagy viselkedésváltozást akar elérni.

A szónok logikai meggyőző ereje (logosz) a beszédmű szerkezetén, érveinek elrendezettségén alapul. Az ókori és a középkori retorikák a szónok számára 5 feladatot írtak elő a beszéd kidolgozásakor:

· „feltalálást” (találékonyságot az érvek megkeresésében)

· elrendezést” (nem bonyolult, követhető szerkezetet)

· „kifejezést” (a közönségnek és a témának, helyzetnek megfelelő stílust)

· megtanulást”

· „előadást”(a meggyőző és a hatásos előadásmódot)

A beszédmű megalkotásának egyik fontos lépése tehát a szerkezet kialakítása, az érveink elrendezése. Ennek alapelve lehet: időrend, térbeliség, rész-egész, ok-okozati összefüggés stb.

A legerősebb érvsorrend a primátus-elv (a legerősebb érv van elől)

emelkedő érvsorrend (a legfontosabb érv a mondandónk végén hangzik el)

Ezeknél gyengébb a piramis-elv (a legerősebb érv középre kerül).

Gyakori érvsorrend még a dramaturgiai sorrend (fordulatot tartalmaz, de emelkedően), a dialektikus érvsorrend (tézis-antitézis-szintézis) , a pragmatikus érvelés (problémamegnevezés, körbejárás, javaslattétel) és az „össztűz” (a személy vagy nézet mindenoldalú támadásnak van kitéve).

Lényeges módszere az érvelésnek az indukció (egyes jelenségekből következtethetünk az általánosra) és a dedukció (az általánosból következtethetünk az egyesre).

A szónok etikai meggyőző ereje (ethosz) a személyiségéből származik. Ha a nyilvánosság előtt szereplőnek hatalma van a befogadók fölött, az behódoláshoz, en­gedelmességhez vezet, de nem feltétlenül hosszú ideig. Tartós változásokat a meggyőző közlés akkor eredményez, ha a befogadó elfogadja a kommunikátor álláspontját, azonosul vele. A közszereplő elfogadásának kulcsa az érzelmi elfogadás, a hitelesség, a megbízhatóság. Jó, ha erényes, kellemes ember, ha vannak tiszteletre méltó emberi tulajdonságai, ha az adott tárgy­körben szakértelemmel rendelkezik. A szónok hatékonysága azáltal növekedhet, ha saját érdekeit érveléskor félre tudja tenni, és ha nem erőszakos.

A szónok érzelmi meggyőző ereje (pathosz) abban nyilvánul meg, hogy a személye és/vagy a beszéde érzelmi hatást tesz a hallgatóságra. Ezért a szónoknak

· ismernie a közeget, ahol beszél

· elvárásaikra, gondolkodásmódjuk­ra, teherbírásukra tekintettel kell lennie

· egy át­lagos hallgató teherbírása nem több 45 percnél

· ajánlatos 10-15 percen­ként témát váltani

· nem szabad adatokkal túlterhelni a hallgatókat

· tömegekre általában több külsőséggel, több érzelemmel lehet hatni

· egyszerű, közérthető nyelven beszéljen

· kellemes információ kétszer olyan jól rögzül, mint a közömbös

· a közlés eleje és vége jobban megjegyezhető, mint a közepe

· a friss benyomások közül mindig az utolsók a legerősebbek

· a legjobb előadás hatásfoka is legfeljebb 20% lehet!!

A hatáskeltés eszközei:

· szemléletesség, (az emberek többsége vizuális típus) képszerűség (hasonlat, metafora)

· szólások, közmondások

· idézetek, példák, asszociációk

· ügyelni kell a jó hangzásra, szép kiejtésre, jó beszédtempóra (se túl gyors, se lassú!)

· alakzatok: ismétlés, fokozás, halmozás, ellentét, figura etymologica,

· szónoki kérdések, felkiáltások, hatásszünet

A szónoklat hibáinak elkerülése:

· kerüljük a nehezen kiejthető szavakat, a más­salhangzó-torlódásokat

· a szónok, előadó ne legyen beszédhibás!

· idegen szavak kerülése

· fölösleges ismétlések

· túl hosszú, bonyolult szerkezetű mondatok (a végére elfelejtik a hallgatók, miből indult ki)

· képzavar, szóvirágok, közhelyek kerülése

A szónoklat szerkesztésének lépései

· Témaválasztás, címadás, a szövegtípus kiválasztása

· A kommunikációs körülmények feltérképezése

· Elővázlat készítése

· Anyaggyűjtés

· Az anyag elrendezése

· Vázlatírás

· A szöveg kidolgozása

· A szöveg emlékezetbe vésése

· Önellenőrzés, próbaelőadás

· A szöveg megszólaltatása, előadása

A többjelentésű és rokon értelmű szavak jellemzői és szerepe

Minden szónak van hangalakja és jelentése. Előfordul, hogy egy hangalakhoz egy jelentés járul, de az is, hogy több. Az olyan szavakat, amelyeknek egy hangsora van, de ehhez több jelentés kapcsolódik, többjelentésű szavaknak nevezzük, ez a többértelműség vagy poliszémia.

a szó eredeti alapjelentéséből a használat során

kialakult még több másik jelentés, melyek között hasonlóságon vagy érintkezésen alapuló kapcsolat van

Többjelentésű szavak J1

H J2

J3

Pl.: levél = 1. növények zöld, lemezes része, 2. az ívpapír 16-od része nagyságú lap, 3. távollévőnek írt üzenet, 4. hivatalos okirat, pl. adománylevél, 5. mennyiséget jelölő fogalom (egy levél tű)

A rokon értelmű szavak (szinonimák) hangalakja különböző, jelentésük azonban nagyon hasonló.

különböző hangalakú szavak ugyanazt vagy közel ugyanazt jelentik

Rokon értelmű szavak H1

H2 J

H3

  • szűkebb értelemben vett rokon értelműség, pl.: autó – gépkocsi, bicikli – kerékpár
  • tágabb értelemben vett rokon értelműség (fokozati, hangulati különbség van köztük), pl.: autó – verda, azonnal – haladéktalanul – mielőbb, énekel – kornyikál

A vizuális és a nyelvi kommunikáció kölcsönhatása

Mindenfajta kommunikáció többé-kevésbé egyértelmű jelek segítségével zajlik. Hagyományosan a vizuális kommunikációt a nem verbális kommunikáció egyik ágának tartják a tudósok. A vizuális kommunikáció a képi megformáláson alapuló kommunikáció. Az írás – bár valóban a szemen keresztül percipiálódik – talán mégsem tekinthető a vizualitás tipikus példájának, mivel a nyelvi jelek formai megjelenésüktől függetlenül ugyanazt jelentik.

A gesztusnyelvet és testbeszédet pedig vizuálisan érzékeljük ugyan, de nem képi jellegűek. Egyes felfogások szerint a metakommunikáció is a vizuális kifejezési formák egyike, de ez szinte mindig a nyelvi közléssel együtt jelenik meg annak kiegészítőjeként, nyomatékosító, érzelemkifejező, figyelemfelkeltő funkcióban. Amikor mégis „csak” önmagában használjuk, akkor pedig nyelvi jel értékű jelentésre lehet „lefordítani”. Pl.: bólogatás =’igen’; fejrázás =’nem’; nyújtott mutatóujjal a kéz rázogatása =’vigyázz! ejnye-bejnye!’, stb.

A vizuális kommunikáció az információátadásnak az a típusa, amelyben az üzenet továbbítása képi úton történik. A jelentést hordozó eszköz a kép, amelyet a befogadó a látás révén érzékel, dekódol. Napjainkban ez a kommunikációs típus a fotográfia, a film, a televízió és a számítógép elterjedésével kiemelt szerepet játszik az emberek egymás közötti érintkezésében, akár a beszéd vagy az írott nyelv rovására (v.ö. hangulatjelek, emotikonok, smiley-k) is.

A vizuális kommunikáció körébe sorolható a design és a piktogram is, hiszen a mindennapi használati tárgyakkal, az épített emberi környezettel szembeni igények kielégítése elválaszthatatlan a formától és annak érzékelési folyamatától. A design az elkészítés folyamatától elkülönült tervezés eredményeként létrejött forma, használati tárgy, illetve az a szemlélet is, amely a formát optimálisan közelíti a társadalmi igényekhez és az ipar lehetőségeihez. A piktogram grafikus jel, amelyben néhány markáns vonal, folt, egy-két erős szín alapvető információkat közöl a szöveg kiiktatásával gyorsítva meg az érzékelést (pl.: útbaigazító, közlekedési táblák).

A kép „elolvasása” sohasem passzív folyamat, szükség van hozzá a lehetséges jelentések előzetes ismeretére. Felirat nélkül csak abban az esetben lehet egyértelmű jelekként használni a képeket, amikor az adott környezetben nagyon kicsi az elképzelhető jelentések köre (ilyenek a buszok, üzletek ajtaján vagy a Word szövegszerkesztőjének menüsorában használt piktogramok).

A verbális és a vizuális kommunikáció viszonya

A média egyre nagyobb térhódításával a vizuális kommunikáció behatol a nyelvi kifejezőeszközök világába is. Ugyanakkor ez a képi forma szegényíti is a nyelvi kifejezőerőt, hisz a kép nem tud olyan árnyaltan kifejezni, mint a szinonimákkal, körülírással vagy egyéb árnyalással megfogalmazott gondolatok. A nyelvi-fogalmi képszerűség (metafora, szimbólum, hasonlat, stb.) egyszerre több asszociációs réteget mozgat meg az agyban, ezért sokrétűbb, érzékletesebb. De a nyelvi kommunikáció legfőbb előnye a vizuálissal szemben, hogy egyedi, az egyéni fantáziára hat, nem „készen kapott” jelentésű.

A vizuális kommunikáció ugyanakkor gyakran egyszerűbb, könnyebben érthető (természetesen a mindenki számára világos kódrendszert feltételezve!), hely- és időtakarékos, kényelmes . Pl. a smile-t berajzolni könnyebb, mint valami vicceset írni, sőt több esetben mindig újat kitalálni; vagy: nerez, vagy:

Egészen új nyelvezet van ma már kialakulóban az interneten a csetelő, a képfelrakosgató (myspace, iwiw, stb.) honlapokon. Itt már a kommunikáció valóban a képekkel történik. Ki-ki magáról ezek segítségével „mondja el”, hogy milyen (köcsög vagy jó fej-e). Ez a bemutatkozás, önjellemzés, napló, gyakran „történetmesélés” eszköze is lehet.

Ugyanez működik „közérdekű” formában is, mint pl. a móvárinfó típusú oldalak. Itt a tudósítás, beszámoló publicisztikai jellegű műfajai „képesedtek” el.

Permalink Vélemény?

nyelvtan tételek No.1.

május 30, 2008 at 1:49 du. (Uncategorized)

A beszéd felépítése, a szónoklat szerkesztésének lépései

1. Retorika :

· Görög eredetű szó, a szónoklat tudománya /szónoklattannak,ékesszólástan/ Szónok=rétor

· A nyilvános beszéd tudománya. Célja a meggyőzés, a rábeszélés, a hallgatóság (jóindulatának) megnyerése, a bírák (akaratának) befolyásolása, hatalom megszerzése és megtartása.

· A szónoki beszéd régen a szónok által nagy nyilvánosság előtt elmondott ékes stílusú politikai vagy ünnepi beszéd volt.

· Később a fogalom kibővült : a prózai műfajok elméletét jelentette

· Ma : a rendszeres gondolkodás és önkifejezés, valamint a kulturált és tisztességes érvelés, vitatkozás tudománya

· Tehát : a retorika tárgya minden olyan érvelő típusú szöveg – akár beszélt, akár írott formában -, amelyet nem magáncéllal fogalmazunk, hanem a nyilvánosságnak szánunk.

2. A szónoki beszéd fajtái :

2.1. Előre elkészíthető

politikai beszéd: tömeggyűléseken, 30-40 perc

törvényszéki beszéd: bíróságon

egyházi beszéd: prédikáció, 10-15 perc

alkalmi beszéd: gyászbeszéd, évforduló, 8-10 perc

előadás: ismeretterjesztő, oktató, tudományos fejtegetés, 45-50 perc

2.2. Nem készíthető el előre

hozzászólás: rögtönzéses, összefoglaló jellegű, kérdésre reflektáló.

4. A szónoklat szerkesztésének lépései

· Témaválasztás, címadás, a szövegtípus kiválasztása

· A kommunikációs körülmények feltérképezése

· Elővázlat készítése

· Anyaggyűjtés

· Az anyag elrendezése

· Vázlatírás

· A szöveg kidolgozása

· A szöveg emlékezetbe vésése

· Önellenőrzés, próbaelőadás

· A szöveg megszólaltatás

5. A szónoki beszéd felépítése

· A bevezetés /principium/

A hallgató figyelmének a felkeltése, a tárgy előkészítése. Se rövid, se túl hosszú ne legyen. Tartalma egyezzen meg az egész beszéd gondolatával. Hangnemében alkalmazkodjon a hallgatókhoz. Tárgyát lehet a téma ellentétéből is meríteni, a témát azonban csak érintőlegesen jelezze, a fő gondolatok ne jelenjenek meg.[a1]

Feladatai:

o A jóindulat megnyerése

o A figyelemfelkeltés

o A téma megjelölése

o A megértés előkészítése

o A kifejtés menetének a vázlata

Bevezetéstechnikák: pl. megtörtént esetről szóló példa, történelmi hivatkozás, időszerű hivatkozás, személyes hivatkozás, idézet, kérdés

· Az elbeszélés /narratio/ - a tényállás ismertetése

· A részletezés /divisio/ - a tétel kifejtése

· A bizonyítás /confirmatio/ - érvek és bizonyítékok előadása

· A cáfolás /confutatio/ - az ellentétes vélemények helytelenségének a kimutatása

· A befejezés /conclusio, peroratio/ – tartalmazza a beszéd főbb pontjainak a megismétlését. Esetleg lehet indulatkeltés: érveket még egyszer a hallgatóság figyelmébe ajánlja.

Feladatai:

o Összegzés

o Kitekintés

o Érzelmi lezárás

Befejezéstechnikák: tömör összefoglaló mondat, idézet, kérdés, felszólítás cselekvésre

A hangok egymásra hatása a nyelvben – hangtan

A beszédben a hangokat nem elszigetelten, hanem összefüggően, egy folyamat részeként ejtjük és halljuk. A szomszédos hangok egymásra hatnak, többé-kevésbé megváltoztatják egymás tulajdonságait. Ezt a jelenséget alkalmazkodásnak hívjuk.

A mássalhangzók alkalmazkodásának főbb esetei:

1) Hasonulás: két egymás mellé kerülő msh közül az egyik oly módon változtatja meg a másikat, hogy helyette új fonéma keletkezik. A hasonulás lehet részleges és teljes.

i) Részleges hasonulás: két msh közül az egyiknek a képzése részben közeledik a másik képzéséhez, két fajtája van:

(a) zöngésség szerinti: az egymás mellett álló zöngés és zöngéstelen msh közül a hátul álló zöngésség tekintetében megváltoztatja az előtte állót.

Pl. vasgolyó, szavakban, juhászbojtár, dobtam, hívtam, hoztam

(b) képzés helye szerinti részleges hasonulás: az n hang változik meg, az utána következő, két ajakkal képzett msh hatására m lesz belőle,

pl. színpad, azonban, különben

ii) Teljes hasonulás: az egymás mellé kerülő msh-k közül az egyik teljesen magához hasonlóvá formálja a másikat

(a) írásban jelöletlen teljes hasonulás:

Pl. község, egészség ill. anyja, bátyja

(b) írásban jelölt teljes hasonulás:

pl: képpel, rázza, boldogsággá, mossa, ahhoz, hozza

2) Összeolvadás: két szomszédos msh ellentétét úgy oldjuk fel, hogy helyettük egy harmadik hosszú hangot ejtünk. Pl. tudsz, látja, kínja, tanítson

3) Rövidülés: egy hosszú és egy rövid msh kerül egymás mellé, és ilyenkor a hosszút röviden ejtjük, pl. hallgat, jobbra

4) Nyúlás: a kiejtésben a rövid mássalhangzót hossza ejtjük. Pl.: lesz, egy, együtt, plusz

5) Kiesés: nézd meg, mindnyájan

A kommunikációs funkciók

A kommunikációnak mindig célja van, valamit el akarunk általa érni. Ezt a célt mutatják a kommunikációs funkciók. A funkciók hozzákapcsolhatók az egyes tényezőkhöz is.

Három alapvető funkció van: tájékoztatás, érzelemkifejezés, felhívás.

· Tájékoztatás (információátadás): vélemény-, gondolatközlés egy adott dologról, a valóságról

· Érzelemkifejezés: az Én, a személyiség megnyilvánulása, amikor belső érzéseinket, vágyainkat fogalmazzuk meg. Ide tartoznak ez egyes szám első személyben elmondott érzelemkifejező mondatok, az ún. én-líra, a vallomások stb. Megfigyelhető, hogy mindennapi életben milyen sokan kezdenek minden mondatot énnel.

· Felhívás: a hallgató befolyásolására való törekvés.

A három alapvető kommunikációs funkciót még három „mellékfunkció” egészíti ki, a kapcsolatfenntartó, -teremtő, és -záró, az értelmező és az esztétikai funkció.

· Kapcsolatteremtő: megszólítjuk azt, akihez szólni kívánunk

· Kapcsolatfenntartó: megkérdezzük partnerünket, hogy érti-e azt, amit mondunk, figyel-e ránk

· Kapcsolatzáró: minden beszélgetést illik lezárni, elbúcsúzni a másiktól

· Esztétikai vagy poétikai szerepnek nevezzük azt a kommunikációs funkciót, amikor a közlés mellett a gyönyörködtetés is a célunk.

· A kommunikáció értelmező (metanyelvi) funkciója, amikor magáról a nyelvről beszélünk a nyelv segítségével. Ha pl. nem értjük az adott szó jelentését.

Ez az említett hat funkció, kommunikációs cél rendszerint keverten jelentkezik, tehát a funkciók egymásba mosódnak. Mindig a kommunikáció céljától, a kommunikációs tényezőktől, a szöveg típusától függ, hogy melyik szerep kerül előtérbe.

A magyar nyelvemlékek

Nyelvemléknek nevezzük a nyelv régebbi állapotát tükröző és a későbbi korokig fennmaradt írásbeli megnyilatkozásokat. A nyelvemlékek által nyomon követhető a nyelv hangzásának változása, a szókincs bővülésének menete, a jelentések, szövegformák fejlődése.

Magyar nyelvemlékekről a magyar írásbeliség kezdetétől beszélhetünk. Magyar írásbeliség az államalapítástól, a kereszténység felvételétől számítható. A X. század előtti ősmagyar kor tehát nyelvemléktelen, a X. század utáni ómagyar kor nyelvemlékes szakasza nyelvünk fejlődésének. Az egyház. A krónikák a latin nyelvet és a latin betűs írást használták.

A X. századi fontosabb nyelvemléktípusok:

  • Szórványemlékek: idegen szövegbe ágyazott magyar nyelvi elemek, pl. az 1055-ből fennmaradt Tihanyi Alapítólevél egy magyar mondata. Ez a legelső ismert magyarul leírt mondatrészlet. Anonymus, aki III. Béla király krónikása volt, a magyar királyok származását akarta megírni. A Gesta Hungarorum tehát gazdag személynevekben, illetve helynevekben.

  • Kéziratos szövegemlékek, kódexek: olyan nyelvemlékek, amelyek már összefüggő, magyarul írt szövegek, pl. Halotti beszéd és Könyörgés a XII. század végéről. A legkorábbi magyar versünk a XII. század közepe táján keletkezett, a Leuveni-kódexben maradt fenn. A legrégibb magyar nyelvű könyv a Jókai-kódex, a XIV. századról maradt ránk. A Margit legenda Árpádházi Szent Margit életét mutatja be, az 1500-as években keletkezett.

  • Glosszák: a szó- és kifejezéskészletet rögzítő emlékek, a latin szövegbe a sorok közé vagy a lap szélére írott magyar nyelvű magyarázatok. Voltaképpen a magyar szótárak ősei. A legjelentősebb fennmaradt glosszák: a Marosvásárhelyi- a Szalkai-glosszák, valamint a Sermones Dominicales glosszái.

  • Szójegyzékek: fogalomkörök szerint csoportosított könyv, a szótár helyettesítője. A latin szavak fölé jegyezték a magyar jelentést. A Besztercei, és a Schlägli-szójegyzék, mindkettő az 1400-as években.

Az egyházi mellett világi nyelvemlékeink is maradtak fenn: egy históriás ének: Szabács viadala, és a Soproni virágének, ami a magyar nyelvű szerelmi líra első emléke.

A szövegegységek – a bekezdés

A szöveg a nyelvi egységek csúcsán helyezkedik el. A nyelvi tevékenység legmagasabb szintje a szövegalkotás. A szövegmű legkisebb alkotóelemei a mondatok, melyeket bonyolult összefüggések, láncolatok tartanak össze. Jellemzi a megszerkesztettség, és az elemek közötti összetartó erő, a szövegkohézió.

A szövegszerkesztés kiindulópontja a téma kijelölése és az anyaggyűjtés. Az anyaggyűjtés után következik az anyag elrendezése, a diszpozíció. A szerkezet, a kompozíció a gyűjtött anyagok elrendezése után jön létre.

A szöveg makroszerkezete hagyományosan 3 részből áll: bevezetés, tárgyalás és befejezés. A bevezetés megjelöli a témát, előkészít, kitűzi a célt; a tárgyalás leír, elbeszél, érvel vagy bizonyít; a befejezés összegez, értelmez, levonja a következtetéseket, esetleg kitekintést ad. Az szövegegészben a bevezetés és a befejezés rövidebb, a tárgyalás hosszabb terjedelmű.

A szöveget a mondatok egymáshoz való viszonya alapján tagoljuk. Ezek a kisebb egysége alkotják a mikroszerkezetet. Többnyire a tárgyalás több bekezdésre is tagolódik. A bekezdés egy önálló tartalmi-szerkezeti egység a szövegen belül.

Egy-egy bekezdésben legnagyobb szerepe a tételmondatoknak van, amelyek összefoglalják a bekezdés fő gondolatát. A tételmondat elhelyezkedhet a bekezdés elején, ekkor bevezeti azt, majd a bekezdés ezt részletezi vagy fejti ki. Ha a tételmondat a bekezdés végén áll, akkor mintegy konklúzió, összegzés értéke van. A bekezdésen belüli mondatok tartalmilag és szerkezetileg is szorosabban kapcsolódnak egymáshoz, mint más bekezdések mondataihoz. A bekezdések sorrendje nem cserélhető fel.

A bekezdésen belül a mondatok a téma szerint szorosabban tömbösödnek, mondattömböket alkotnak. Egy bekezdés is lehet egy mondattömb. Az egy tömbbe tartozó mondatok között különféle tartalmi-logikai viszonyok figyelhetők meg: kapcsolatos, ellentétes, választó, magyarázó vagy következtető. A tömböket pedig lazább kapcsolatok fűzik össze, melyek előre- vagy visszautalások, kötőszók, névmásítás segítségével jönnek létre.

A bekezdés és a szöveg terjedelme tetszőleges: csak a témától, műfajtól és a szövegalkotó szándékától, beszédhelyzettől függ.

Fontos, hogy a bekezdést az írott szövegben formailag is megjelenítsük, azaz új sorba, és a margóhoz képest beljebb kezdve írjuk (ahogy a neve is mutatja). Gyakori hiba a szövegtagolásban, hogy indokolatlanul új sorba, de a széléhez egy vonalba kezdünk új mondatot, noha az előző gondolat szerves folytatása.

A szövegfajták

1. A szöveg a nyelvi egységek csúcsán helyezkedik el. Több mondatból áll, melyeket bonyolult összefüggések, láncolatok tartanak össze. Jellemzi a szerkesztettség, és az elemek közötti összetartó erő, a szövegkohézió.

2. A szöveg hatóköre szerint lehet magán (közvetlen) vagy nyilvános (közvetett) a nyelvhasználat.

magánszöveg nyilvános szöveg

a fogalmazás kevésbé igényes fegyelmezett, szabályos, pontos fogalmazás

laza szerkesztés, sok minden „megengedhető” igényes, választékos

kisebb közönségnek szól nagyobb nyilvánosságnak szól

közös előismeret van a befogadóval a hallgatósággal nincs akkora ismertség

3. A szöveg formája szerint írásbeli vagy élőbeszéd, élőszó.

Élőbeszéd (vokális kód)

Írott szöveg (vizuális kód)

Hangok egymásutánja

Írásjelek egymásutánja

Akusztikai, időbeli benyomás

Vizuális, térbeli benyomás

Mulandó, helyhez kötött, szűk hatókörű

Időben, térben nem korlátozott

A hallgatónak van lehetősége visszajelezni

A visszajelzés csak korlátozott (késleltetett)

gyors gondolkodást, azonnali fogalmazást igényel

Van idő az átgondolásra, szövegalkotásra

Gazdag kifejezőeszköz-használat: zeneiség, nem nyelvi kifejezőeszközök

A kifejezőeszközök használata korlátozott

Ösztönösebb, igénytelenebb viselkedés

Tudatos, igényesebb viselkedés

Eltérés a nyelvi normáktól

Normák betartása

Laza, szabálytalan szerkesztés (beszédtöltelékek, sablonok használata; befejezetlen mondatok; névmásítás

Szabályos szerkesztés

Műfajai: párbeszéd, telefonálás, alkalmi köszöntő, felszólalás, megbeszélés, vita, rádiós-televíziós közlés, riport

Műfajai: levél, napló, üzenet, feljegyzés, dolgozat, felhívás, hirdetés, távirat, hivatalos szövegek, publicisztikai szövegek, tudományos szövegek

4. Az élőbeszéd gazdagabb, mert a teljes kommunikációs környezet szerepet kap benne: a személyes jelenlét, az értelmező erő, a nyelv zenei eszközei, a gesztusok, arcjáték. Ezért lehet hiányosabb, egyszerűbb a szerkesztés. Sok a szövegben a mellérendelés, a szabálytalanságok. Megjelenik a nyelvi ötletesség, a közhelyek ismétlések, szünet; sok benne a módosítószó, indulatszók.

5. Az írott szöveg az időbeli lehetőségek miatt ellenőrizhetőbb a szerkesztésben, ezért megszerkesztettebb, igényesebb megformált. Mondatszerkesztése bonyolultabb, sok az alárendelés, jobban tagolt, logikusabb. A nem nyelvi kifejezőeszközök nem kapnak szerepet. Ezeket korlátozottan az írásjelek, tagolás, elrendezés tudja pótolni.

A szövegtípusokat a kommunikációs színterek szerint is csoportosíthatjuk:

Magánéleti (vicc, levél, üzenet) Közéleti (felszólalás, hozzászólás) Hivatalos (kérvény, rendelet) Egyházi (prédikáció, zsoltár) Tudományos (előadás, értekezés) Sajtóban megjelenő (hirdetés, riport) Szépirodalmi (regény, komédia)

A beszéd és az írás kölcsönösen hatnak egymásra.

No.1.



Permalink 1 hozzászólás

Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.